Gyermekkori félelmek

Gyermekkori félelmek

A félelem az egyik legösztönösebb emberi érzés. A fejlődésben és a túlélésben is óriási szerepe van. Nem csoda, hogy már az újszülötteknél is tapasztalható veleszületett félelem, igazán jellemzővé azonban 2-3 éves korban válik. Szülőként a mi feladatunk, hogy megtanítsuk gyermekünknek kezelni a félelmét és biztonságot és megnyugvást nyújtsunk számára minden helyzetben.

0-6 hónapos korban

A hangos zajtól, a hirtelen mozdulatoktól, a váratlan zuhanástól a babák születésük pillanatától félnek. Óvjuk őket ezért az olyan szituációktól, amiben bármelyik hatásnak is ki vannak téve. Ha pedig már megijedt a gyermekünk, nyugtassuk meg a testünk közelségével: öleljük magunkhoz, simogassuk, ringassuk, amíg abba nem hagyja a sírást.

6-24 hónapos korban

Bár nagyon sok változáson mennek keresztül a kicsik ezalatt a másfél év alatt, a fő félelemforrásuk ebben az időszakban mégis az ismeretlen emberek, vagyis az idegenek. Az úgynevezett szeparációs szorongás onnantól kezdve, hogy a gyermek felismeri, hogy független lény az anyukájától egészen odáig, hogy már tapasztalja, hogy önálló döntésekre és cselekvésre képes személy meg-meg jelenik. Ilyenkor elbizonytalanodnak benne a gyerekek, hogy anyukájuk közelségére vágynak jobban vagy a felfedezésre. Ráadásul nehéz feldolgozniuk az elválást, ami sokszor megnehezíti az elköszönést. Ezt csak türelemmel, figyelmességgel lehet megtanítani a gyerekeknek. A kulcs az, hogy ne hagyjuk minden előzmény nélkül másra a gyermekünket és mindig készítsük fel rá, hogy vissza fogunk jönni hozzá.

2 éves kor után

Ahogy a képzelőereje egyre aktívabb a gyerekeknek és a világ folyamataiból is egyre többet megértenek, egyre több okuk akad a félelemre. Soha nem szabad elbagatelizálni a gyerekek félelmét, mert még ha számunkra triviális dolgoktól is esnek kétségbe, belül ők tényleg rettegést élhetnek át. Ezért a legfontosabb, hogy empatikusan közelítsünk a problémához és próbáljuk meg elérni gyermekünknél, hogy mondja el mitől fél. A kutatások szerint ebben a korban a félelmet leghatékonyabbat úgy lehet legyőzni, ha a gyerekkel közösen találjuk meg a megoldást.

Félelem a sötéttől

Vannak, akik a szeparációs szorongáshoz kötik, más szerint ez is a képzelőerő lendülete miatt általános, hogy a 2-3 éves gyerekek egyszer csak elkezdenek félni a sötétben. Nem akarják, hogy anyukájuk lefektetés után kimenjen a szobából és gyakran felébrednek. Kézenfekvő megoldás az éjszakai lámpa, de még jobb, ha sikerül elérnünk, hogy gyermekünk ura legyen a félelmének. Mesével, a saját történetünkkel, hogy mi hogyan nyugodtunk meg mikor gyerekként féltünk a sötétben, esti rutinnal meg lehet nyugtatni a gyerekeket. Ha van szabadidőnk, egy éjszakai csillagnézés vagy a Hold felfedezése megmutathatja a kicsiknek, hogy az éjjel csodálatos is tud lenni. Tanácsoljuk azt a gyermekünknek, hogy ha egyedül érzi magát a sötétben, ölelje magához a macit. Ha pedig megijed valamitől a sötét szobában, kapcsolja fel az éjszakai lámpáját. Biztosítsuk róla gyermekünket, hogy ha úgy érzi reszket a félelemtől, nálunk mindig megnyugvást talál.

Félelem hétköznapi dolgoktól

Meg tudja nehezíteni a mindennapokat, ha a gyerekünk retteg a porszívótól, vagy sikítva elbújik, ha jön egy hangos autó, esetleg bepánikol, ha dörög az ég… Ezek a hétköznapi jelenségek a családi élet részei és nem jelentenek veszélyt, ha ügyelünk velük kapcsolatban bizonyos dolgokra. Ezt kell átadnunk a félős gyermeknek. Biztonságos helyről (pl. az ölünkből) mutassuk meg közelről a rettegett tárgyat. Magyarázzuk el hogyan működik, hol lehet bekapcsolni, kikapcsolni, mire jó. Ha a gyerek biztonságban érzi magát, engedjük, hogy ő is kipróbálja (pl. megfogja az autó kormányát). Magyarázzuk el, mit nem szabad csinálni és hogyan maradunk biztonságban. A nagy viharban a figyelemelterelés is jó megoldás lehet.

Sokat számít az is, hogyan fejezzük ki saját aggodalmunkat, hogyan kommunikálunk. Szülőként a veszélyforrásokat szinte azonnal felismerjük és szeretnénk megóvni gyerekünket a balesetektől. Azonban ezt úgy is kommunikálhatjuk feléjük, hogy közben nem keltünk bennük félelmet. pl.: Ahelyett, hogy azt mondanánk: Óvatosan mássz fel arra a mászókára, nehogy leess! figyelmeztethetjük úgy is, hogy: Óvatosan mássz fel arra a mászókára, jó erősen kapaszkodj meg és figyelj rá hova teszed a lábad!

Félelem kitalált dolgoktól, mesefiguráktól

Talán akkor van a legnehezebb dolgunk, ha szörnyektől, mesefiguráktól, kitalált dolgoktól kezdenek el félni a gyerekek, ekkor ugyanis nem lehet észérvekkel, racionálisan meggyőzni őket, hogy nincs okuk a félelemre. A gyermeki képzelőerő, bizonyos tapasztalatok rossz értelmezése vagy egy ijesztő mese megterhelheti a kicsik lelkét. Felnőttként nehéz azonosulni ezekkel a képzetekkel, azonban egy kis játékossággal és sok-sok figyelemmel meg lehet találni a megoldást. Szörnyek ellen működhetnek “varázsszavak” vagy el is lehet fújni őket. Máskor szerepjáték közben lehet kikérdezni a gyermeket miért retteg a” Tűzoltó Samtől”. Figyeljünk rá, hogy ne lásson felnőtt tartalmat a képernyőkön és ha a TV vagy a laptop ijesztő számára még kikapcsolt állapotban is, akkor egy időre tegyük el előle.