Minden, amit tudnod kell a dackorszakról

Minden, amit tudnod kell a dackorszakról

Dackorszaknak az első és harmadik életév közötti korszakot nevezik, amire általában heves érzelemkitörések a jellemzők. Egy pillanat alatt, minden előzménytől mentesen a bájos totyogónk égtelen ordításba kezd, kezével csapkod, toporzékol vagy a földön fetreng. A szülőknek és a gyerekeknek is megpróbáló helyzetek ezek, nyilvánosság előtt pedig kifejezetten kínosak.

De honnan származik ez a robbanásszerű dühkitörés? Hol tanulnak ilyen viselkedést a gyerekek? A heves érzelmek az önállóság, a saját akarat és a szülőktől való függőség, az ismeretlentől való félelem ellentmondások találkozásában keletkeznek. Az 1-2 évesek rendkívül élvezik önállóságukat, azonban tetteik nem várt következménye és a külső akadályok sokként hatnak rájuk. “Hát nem az enyém az egész világ?” – gondolhatják a zokogásba fulladó kiálltás előtt.

Egy tipikus dacos kisgyerek rengeteg alkalommal a saját korlátaiba ütközik. Imádja felfedezni a környezetét, de kétségbeesik, ha az anyukájától túlságosan eltávolodott. Érti, amit az emberek mondanak neki, de a szókincse még nem elég bő ahhoz, hogy megfelelően kifejezze magát, így sokszor félreértik. Ujjacskái és kezei már elég ügyesek ahhoz, hogy mindent szétszedjenek, de összerakni már nem tudja a dolgokat. Olyan ügyesen mászik, hogy a szekrény tetejére is képes felkapaszkodni ám a magasságtól és a dühös szülőktől megijed. Nem csoda tehát, hogy kiborulnak, ezt a feszültséget muszáj valahogy levezetniük.

Persze sokszor úgy tűnik, hogy egy kis semmiségen borulnak ki a gyerekek, a dacrohamoknak mindig van igazi okuk, amit a gyermek súlyos problémának érez. Így a “semmi baj” és a “nem történt semmi” megjegyzések nem nyugtatják meg őket. Ezt az okot azonban a hiszti kitörésével a kicsik elfelejthetik. Sokszor annyira bepörögnek a toporzékolásban, hogy mindenre és mindenkire kihat a haragjuk. Ilyenkor általában már nem lehet őket öleléssel és kedves szavakkal megnyugtatni, mivel elveszik a realitásérzékük. Nem tud a szülő ilyenkor mást csinálni, mint hogy kivárja a dühroham végét és biztonságban tartja addig a fetrengő gyereket. Ha lecsillapodtak a heves érzelmek, karba véve, megölelve meg kell nyugtatni őket, hiszen sokszor ilyesmire ők sem számítanak.

Egy ilyen türelempróbáló eset után a szülő agya persze rögtön azon kezd el járni, hogy lehetne még egy ilyen hisztit megelőzni. Fontos azonban tudni azt, hogy a dackorszak nagyon fontos szakasz a gyerekek személyiségfejlődésében. A kívánságok, célok eléréséért ebben az időszakban tanulnak meg jó döntést hozni, illetve ilyenkor tanulják meg, hogy fel kell tudni mérniük mi lesz a tetteik következménye.

Mit tudunk tenni?

Készüljünk fel a tipikus dacszituációkra

ÉBREDÉS

A hétköznapok mindig sietősen indulnak, hiszen időre fel kell kelni, öltözni, reggelizni, fogat mosni, a sok teendő elvégzéséhez pedig feszes napi ritmus szükséges. Ez pedig a legkevésbé van a kétévesek kedvére. Érdemes a szülőnek előre készülni, ha lehet kicsit korábban kelni, hogy mire a gyerkőc felébred, több időt tudjunk neki szentelni. Az ébredés utáni 3 perc kiemelkedően fontos idő a kicsik életében. Ha ilyenkor szeretgetéssel, összebújással, énekléssel kezdhetik a napot sokkal jobb kedvvel másznak ki az ágyból.

ÖLTÖZKÖDÉS

Mit vegyünk fel ma? Az önállósodáshoz az önálló öltözködés és a ruhák kiválasztása is hozzátartozik. A túl sok eldöntendő kérdés azonban megterheli a kicsiket, ráadásul az időjárás-évszak-alkalom és a ruhák összefüggését még nem feltétlenül fogják fel ebben a korban. Így, ha meg szeretnénk engedni, hogy például nadrágot ő válasszon magának, akkor bizonyosodjunk meg róla, hogy csak olyan nadrágok találhatóak meg a szekrényében, amiben  nem fog kint fázni. Ne akarjuk utólag átvariálni a gyerek szettjeit az össze nem illő színek vagy anyagok miatt. Ha megadtuk neki a választás lehetőségét, akkor fogadjuk el a döntését, különben okkal gurulhat dühbe a csemeténk.

EVÉS

Mit szeretnél ma enni? Ha reggelinél megkérdezzük, hogy sonkás vagy szalámis szendvicset készítsünk, akkor lehet, hogy rávágják, hogy szalámis, az asztalnál azonban sírni kezdenek, hogy inkább sonkásat akarnak. Azt hihetjük, hogy ez a gyermeki szeszély, valójában az is állhat a háttérben, hogy még nem értette meg teljesen, hogy az fog elé kerülni az asztalra, amit válaszol és nem csak egy játék volt az egész. Szerencsére a szendvicsről a feltétet könnyen ki lehet cserélni, azonban komolyabb munkával járó ételeknél már nehezebb dolga lenne a szülőknek. Éppen emiatt eben a korban úgy érdemes választási lehetőséget kínálni a kicsiknek, ha már az asztalnál ülnek és látják, vagy egyszerűen nem feltenni nekik a kérdést. Ebben a korban sok gyerek szereti felismerni mi van a tányérján, így például a köret és a hús elkülönítése és a rakott dolgok mellőzése kézenfekvő megoldás lehet.

INDULÁS

A szülőknek kötelezettségeik vannak, időben el kell tudniuk indulni otthonról. A gyerekeket azonban nehéz meggyőzni, hogy most készülni kell. Általában nem akarnak elmenni, amikor indulni kell, és nem akarnak hazamenni, amikor végeztek az adott programmal. Ha belemerül a játékba és “nem hallja meg”, hogy szólunk, akkor menjünk hozzá közelebb, érintsük meg a vállát és vezessük át az elfoglaltságából a cipője felé.

ÖNÁLLÓSÁG

“Én akarom!” Azok a gyerekek, akik bizonyos dolgokat már meg tudnak egyedül csinálni, nagyon össze tudnak zavarodni, ha egyszer csak újra besegítenek a szülők. Ha szorít az idő, vagy más körülmény miatt úgy látjuk jónak, ha mi csináljuk meg az adott dolgot a gyerek helyett, készítsük jó előre fel rá. Különben könnyen elszakadhat a cérna.

FÁRADTSÁG

Az esti altatások szoktak a legnehezebbek lenni a dackorszakban. Amikor már fáradtak a gyerekek, nagyon nehezen tudják kontrolálni az érzelmeiket, így még hevesebb dühkitörést produkálnak, amitől persze csak fáradtabbak lesznek és ez így megy sokáig. Az esti rutin és a lenyugvás ideje nagyon sokat tud segíteni. Ne hallgassunk hangos zenét, rádiót, tévét a gyerekek lefektetése előtt. Inkább lapozgassunk könyvet velük, vagy játszunk nyugodtabb játékot a földön. Az esti rituálé biztonságot ad a kicsiknek. Beszélgetésekkel segítsünk feldolgozni neki az aznapi eseményeket, hogy le tudjon nyugodni.

A bevásárlóközpont egy daccsapda

A boltok teli polcaitól a gyerekek úgy érzik magukat, mint karácsony este. A túl sok “nem” , “tedd vissza”, “erre gyere” felszólítás a rengeteg inger között frusztrálja őket. A dacosak a többi vásárló figyelmét pedig még jobban fel tudják használni az akaratuk érvényesítésére. Minél bensőségesebb a kapcsolat a szülő és gyermek között, a kicsi annál intenzívebben áll ellen. A nagy áruházi jelenetek és a tehetetlenség a szülőket is felingerli, így érdemesebb ebben a korban csak rövidebb időket vásárolni vagy inkább online rendelni.

Nevezzük meg az érzelmeket

A kutatások szerint a belső feszültség, szorongás, stressz esetén az adott érzelmek felismerése és megnevezése akár 50%-kal is csökkentheti a stresszt. Ha sikerül észlelni és felismerni a z adott érzelmet, akkor egyúttal el tudjuk távolítani magunktól. Tehát már azzal is csillapíthatjuk kisbabánk reakcióinak az intenzitását, ha segítünk neki megnevezni azt, amit éppen érez. Kérdezzünk rá, hogy dühös vagy? szomorú vagy? csalódott vagy? aggódsz? ideges vagy? magányosnak érzed magad? izgatott vagy? féltékeny vagy?… annak tükrében, hogy épp mi történt. Ha a kicsi megérti az érzelmeinek a jelentését, nagyobb eséllyel tud uralmat venni magán. Meglepő, igaz? Mi is Török Csenge kutató pszichológustól tanultuk. Ha szívesen olvasol a gyereknevelésről, ajánljuk az oldalát!

Tiltás helyett meggyőzés

A határok meghúzása elengedhetetlen a gyereknevelésben. A tilalmak adják meg azt a biztonságos környezetet, ahol a gyerekek szabadon próbálgathatják képességeiket. A dackorszakban azonban ezeket a határokat el kezdik feszegetni a kis akaratosak. Ilyenkor nem könnyű következetesnek lenni. “Mindenáron tartassam be vele a szabályokat, vagy elég, ha életben marad?” teszi fel a kérdést sok kétségbeesett szülő. Természetesen nem kell feladni a nevelési elveinket, azonban jó ha tudjuk, hogy minél kevesebb a szabályok száma, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a gyerekünk be is tartja azokat. Még jobb, ha arra sikerül rávennünk a gyerekünket, hogy a saját belátása szerint tegye azt, ami szerintünk helyénvaló, vagyis meggyőzzük őket a tilalmak helyénvalóságáról. Az egy-két éveseket meggyőzhetjük tapasztalatszerzés által, például hagyjuk, hogy gumicsizmában szaladgáljon nyáron az udvaron, hiszen úgyis rájön, hogy az sokáig nem kényelmes. Jutalmakkal vagy ígéretekkel is könnyű meggyőzni a kicsiket, ezt azonban csak ritkán alkalmazzuk, különben hasznot húznak a helyzetből és követelőzővé válnak.

Mondj igent az érzésekre, még akkor is, ha nemet mondasz a viselkedésre.

A gyerekek érzelmeit, érzéseit minden helyzetben el kell fogadnunk, hiszen ezen nem tudunk változtatni. Ami szülőként a célunk lehet, az a viselkedésének a terelése, a biztonságot adó határok megteremtése. Vagy ha a babánk üvöltve nemet mond a lefekvésre, akkor nem arról kell meggyőznünk, hogy neki akarnia kell aludni, hanem arról, hogy annak ellenére szükség van rá, hogy időben elaludjon, hogy most úgy érzi, hogy nem akar. Ha meghalljuk, amit mond és elmondjuk neki, hogy megértjük az érzéseit, akkor társként fog tudni minket kezelni és nem ellenségként. Fejezzük ki, hogy együtt érzünk vele, de ennek ellenére be kell tartania a szabályokat, a napi rutint. Segítsünk neki feldolgozni az érzelmeit, simogatással, öleléssel próbáljuk megnyugtatni, miközben felkészítjük a lefekvésre.

Ha nincs más, tereljük el a figyelmét

Játékkal, humorral, alternatívákkal olykor el lehet simítani egy éppen kialakuló dührohamot. Ha van kedvenc mesekönyve, étele gyermekünknek, akkor esetleg felajánlhatjuk neki, hogy most azt együtt elővesszük. Ezeket az eltereléseket azonban nem jó túl gyakran alkalmazni, hiszen nem szeretnénk, hogy pótcselekvésként rögzüljön az evés vagy az elvonulás a gyerekünkben. Ha pedig úgy érzed, hogy nem bírod tovább, nyugodtan kérj segítséget!  Záborszky Zsófi családterapeuta Dackorszak túlélőcsomagja megmentő erővel bír. Egyetlen családnak sem szabadna tönkre mennie a dackorszakban.