Hogyan előzzük meg a testvérféltékenységet, ha érkezik a kistesó?

Hogyan előzzük meg a testvérféltékenységet, ha érkezik a kistesó?

Mindenki, aki több gyereket szeretne, arról álmodik, hogy a gyerekei majd összetartó, elválaszthatatlan testvérek lesznek. Aztán szóba jön a testvérféltékenység… Mire kell odafigyelni, hogy szerető nagytesó legyen az elsőszülöttből? Olvass tovább!

Először is, tisztázzuk mi az a testvérféltékenység

A fogalom legelőször a második gyermekkel való várandósság alatt merül fel. Bizonyos szituációkban már a születés előtt is feltűnnek az elsőszülötten a féltékenység jelei. Leginkább azonban a születés utáni hónapokban vagy az első egy évben kritikus a helyzet. Az addig egyke gyerek helyzete és körülményei óriási változáson mennek át a baba érkezésével. A központi pozíció a családban, a szülők osztatlan figyelme és a rokonság rajongása mind veszni látszik. Joggal érezhetik úgy magukat a gyerekek, hogy kicsúszik a talaj a lábuk alól. Emiatt nyűgösebbek lesznek, a figyelmet hisztivel és rendetlenkedéssel próbálják megszerezni és olykor a fejlődésben is visszaesnek egy kicsit. Ilyenkor nagyon nagy szerepe van a szülők kommunikációjának. Kellő felkészültséggel és tudatossággal hamar át lehet lendíteni a gyerekeket a feszültségeken. Sajnos azonban, ha a szülő nem ügyel a helyzetre, vagy akaratlanul még ront is rajta, a testvérféltékenység akár egész életen át is meg tud maradni.

Mik az érzékeny pontok?

Minden olyan dolog, ami a kisbaba érkezése előtt fontos volt és örömöt okozott a gyerekünknek, továbbra is érzékeny pont lesz. Ha a szülők ezeket nem folytatják vagy nem keresnek alternatívát számukra a kicsi mindent meg fog tenni, hogy kiharcolja őket:

1. figyelem pl.: közös játék a szülőkkel, együtt töltött idő, közös séták, biciklizés, hintázás

2. testi érintés pl.: összebújós meseolvasás, játékos birkózás, lovacskázás, mondókázás, csiklandozás

3. ajándékok pl.: játékok, matricák, ceruzák, labda, finomságok

4. dicséret, méltatás pl.: Már ez is megy? Nagyon büszke vagyok rád! Ügyesen mész fel a lépcsőn! Szépen ettél, megdicsérlek.

Legegyszerűbben megfogalmazva nem szabad elfelejtenünk, hogy a nagyobb gyerek is még gyerek, ugyanúgy szeretetre, törődésre vágyik. Amennyire csak tudjuk érdemes előre  megtervezni a kettesben (apa-fia, anya-lánya) töltött programokat is, hogy ne veszítse el örökre az osztatlan figyelmet a nagytesó.

Már a várandósság alatt is beavathatjuk gyermekünket a jó hírbe. Valószínűleg nem sok mindent fog érteni belőle, a titkot pedig szinte biztos kikotyogja izgatottságában, így érdemes az utolsó trimeszter felé időzíteni a beavatást. A kerekedő pocak, a rugdalózás és a babaszoba készülése úgyis megragadhatóbbá teszik számára a helyzetet. A kistestvérről szóló történetek segítenek felkészülni számára az eseményekre. Már ilyenkor is figyelhetünk rá, hogy ha a babának veszünk valamit, ő is kapjon egy kis apróságot. A babaváró partin is adjunk neki szerepet. Sokkal nagyobb élmény a testvérvárás, ha róla is szó esik közben és nem csak a kisbaba mindig a téma. A szülés időpontjához közeledve meséljünk neki róla, hogy anya egy pár napot a kórházban fog tölteni. De alig várja majd, hogy hazajöhessen hozzád és a kistesódat is bemutathassa. Kedves ötlet az első kórházi látogatás során is megajándékozni a nagytesót, mondván, hogy ezt a “kistesó hozta”.

Az első pár hónap abból a szempontból nehezebb, hogy a gyerekek nem tudnak együtt játszani és nem igazán tud segíteni a baba körül a nagytesó. Azonban mivel a picúr még sokat alszik napközben, több lehetőség marad az anyával való közös játékra. Akár szoptatás közben is össze tud bújni a család, ha a nagyobb gyerek az anyuka másik oldalához dől. Ilyenkor könnyen meg lehet tanítani rá, hogyan kell közeledni a kisbabához, milyen erővel lehet megsimogatni, megpuszilni a kis testét. Ne tiltsuk el a kistestvérétől és ne zárjuk ki a szobából a nagyobbat. Igyekezzünk megértéssel és empátiával fogadni a nyűgösségét és magyarázzuk el neki a helyzetet.

Később, mikor már meg tudja nevettetni és a picúr is elkezd érdeklődni a játékok iránt, egyre több időt tudnak kettesben tölteni. Ebben az időszakban azt kell megtanítanunk nekik, hogyan tudnak osztozkodni. Ne mindig a nagy legyen a hibás! Ha a kicsi folyton eldobálja a játékait, széttépi a rajzait és megrágcsálja a könyveit, szereljünk fel magasabb polcokat, vagy engedjük meg hogy a nagy egy kicsit a másik szobában is játszhasson. Mindenkinek kell a privát szféra, néha a gyerekeknek is szükségük van rá. Ha nagyon más a temperamentumuk, nehezebben fognak tudni kijönni egymással. Egy kis közvetítéssel azért biztosan fognak tudni nagyokat játszani. Sőt! Sok anyuka arról számol be, hogy a két gyerek már teljesen elszórakoztatja egymást, neki nem is kell közéjük ülni napközben.

További jó tanácsok egy pszichológustól

Medveczky Kata pszichológus bővebben is ír a témában az oldalán. A legfontosabb tanácsait megosztjuk veletek:

• Ne hasonlítgassuk a testvéreket egymáshoz! Nincs két egyforma gyerek, ezt minden szülő tudja.
• Ne legyen “bezzeg” gyerek a családban.
• Kerüljük azokat a helyzeteket, amelyek bűntudatot ébresztenek a testvérekben. Először meg kell tanítanunk a gyerekeket arra, hogy az érzés és a tett két különböző dolog. Semmi baj nincs azzal az érzéssel, amikor a nagytesó kupán akarja vágni a kistesót, de szülőként mindenképp meg kell akadályoznunk ebben a gyereket. Az a bűntudat, ami a helytelen viselkedést követi sokkal rosszabb, mint az, ami csupán abból az érzésből fakad, hogy “rosszra gondoltam”. Fontos, hogy a szülői beavatkozás ilyenkor gyors és határozott legyen.
• Mindegyik gyermekünkben találjuk meg azt az egyedi, pozitív tulajdonságot, képességet, ami rá jellemző és ezt gyakran erősítsük meg benne.
• Vegyük észre azokat a helyzeteket, amikor nem veszekednek és nem keltenek semmilyen feltűnést, csak úgy “jól elvannak” a gyerekek!!! Nagyon fontos, hogy azonnal reagáljunk ezekre a helyzetekre, hogy mekkora örömöt okoznak azzal, hogy pl. milyen szépen játszottak együtt. Ne féljünk attól, hogy megzavarjuk őket, ha hozzájuk szólunk! Az időben adott pozitív visszajelzés kincset ér.
• Dícsérjük meg másoknak is (apának, a nagyinak vagy a szomszéd néninek), hogy milyen büszkék vagyunk rájuk, mert olyan jó kis játékokat találtak ki együtt (felsorolni, hogy mit: pl. bunkerezés, labdázás, stb.), hogy addig el tudtad készíteni a vacsorát. Fontos, hogy a gyerekek fültanúi legyenek a dícséretnek és konkrétumot mondjunk róluk, hogy tudják pontosan mi is az, aminek örülünk.