Felkészülés a szoptatásra a várandósság idején

Felkészülés a szoptatásra a várandósság idején

Dr. Steinbach Réka csecsemő- és gyermekgyógyász, a Bethesda Gyermekkórház szakorvosa, valamint laktációs tanácsadó és 3 gyermekes édesanya segítségével összefoglaltuk a legfontosabb tudnivalókat és tévhiteket az újszülöttek táplálásával kapcsolatban.

Az anyatejes táplálás a lehető legtermészetesebb mód az újszülött számára. Jelenleg nem ismert jobb illetve megközelítően azonos értékű alternatív táplálási lehetőség sem. A WHO világszervezete valamint a Magyar Gyermekorvos Társaság éppen ezen okból kifolyólag 6 hónapos korig a kizárólag anyatejes táplálást javasolja a csecsemők számára. Az ezt követő időszakban pedig – a gyermek két éves koráig – optimálisnak tarja ezt fenntartani a kiegészítő hozzátáplálás mellett.

Az anyatejes táplálással kapcsolatos gondolatok jóval a szülés, vagyis a baba érkezése előtt foglalkoztatják az édesanyákat, leendő szülőket. Fontosnak tartom elmondani, hogy vannak olyan ismeretek, kérdések, amelyek tisztázása nagymértékben megkönnyíti a szülés utáni időszak amúgy sem könnyű napjait. Még elöljáróban azt szeretném leszögezni, hogy nagyon ritka az a helyzet, hogy az anya az összes technikai segítség és lelki támogatása ellenére sem fogja tudni anyatejjel táplálni újszülöttjét. Szándékosan nem azt írtam, hogy szoptatni, mert a szoptatáshoz a másik fél (baba) aktív együttműködése is szükséges.

Ezen összefoglalóban néhány dolgot emelnék ki közülük. A szoptatással kapcsolatos tévhitek tárháza folyamatosan bővül, de vannak „örök darabok” közöttük.

Egy kis rövid anatómiai bevezető

A női emlő fejlődése a pubertás, azaz a kamaszkor testi változásai kapcsán kezdődik el, és a szülés után, a szoptatás kapcsán válik majd teljessé. Ennek feltétele a terhesség és a szülés során lezajló hormonális változások.  Bár nem tartozik közvetlenül a témához, és kicsit ellent is mond talán annak, amit fentebb írtam, de a korábban nem szült nők örökbefogadás esetén, hormonkiegészítés nélkül is képesek lehetnek arra, hogy anyatejjel táplálják a csecsemőiket. Ez pedig azt támasztja alá, hogy az emlő stimulálása is igen fontos záloga a sikernek. Ezt a szülés után érdemes mellszívóval is megtámogatni.

Az első, gyakori tévhit, hogy a családban kinek mekkora emlője volt

A szoptatásra készülő édesanya adottságaihoz képest -és hogy ki mennyi ideig tudott szoptatni, ez teljességgel indifferens a leendő baba-mama pár szoptatási sikere szempontjából. „Nem a méret a lényeg”. Ennek az az oka, hogy a tejtermelést nem a méretet növelő zsírszövet, hanem csak a szoptatásra felkészülő emlőben megnövekvő mirigyállomány határozza meg.  A szoptatás sikere pedig nagyban függ a szoptatás technikájától, gyakoriságától, azaz az emlő stimulálásának idejétől, ennek rendszerességétől. Ez a tejtermelés fokozásának és fenntartásának feltétele. Vannak édesanyák, akik igen bőséges tejmennyiséget termelnek minimális szoptatás mellett, de ez a ritkább.

További tévhit az is, hogy a mellett terhesség alatt stimulálni, „edzeni” kell

Ez szükségtelen, sőt a terhessége vége felé még veszélyes is, hiszen koraszülést indíthat el.  Szülés után, az első mellre-tétellel bőven elegendő ennek elkezdése. Az édesanyák emlőbimbói is eltérő méretűek lehetnek. Vannak kifejezetten kicsi, vannak vaskos, nagy, vannak bőrbe simuló, vannak befelé forduló illetve befelé fordulónak látszó emlőbimbók is. Mivel a szoptatás sikere nem egyoldalú, ezért nagyon nem mindegy, hogy a kis utód milyen szájmérettel, izomerővel, technikai és egyéb adottságokkal jön a világra. Éppen ez az oka annak, hogy ahogy az emlőről, úgy a bimbóról sem lehet előre megmondani, hogy mennyire lesz képes a „feladatát teljesíteni”. Szerencsére számos segítő eszköz áll rendelkezésre, mint például a bimbókiemelőtől, vagy a bimbóvédő, így mindenkinek lehetősége nyílik a szoptatásra.

Sokszor tapasztaljuk azt, hogy a szinte lehetetlennek tűnő méretbeli eltérések és látszólag kevésbé ideális anatómia semmilyen problémát nem jelent. Egy szempont azonban fontos lehet. Az emlő – mint ahogy a várandós édesanya egyéb testrészei is – a terhesség alatt növekszik. A méh növekedése a has bőrét, az emlő mirigyállományának növekedése pedig az emlő bőrét veszi igénybe. Ezen területek bőrápolása az elkerülhető, feszülésből adódó elváltozások (szárazság, striaképződés) miatt fokozottan fontos. Ezek egy része alkati, és minden megelőző védelem ellenére kiküszöbölhetetlen sajnos. Igen jó hatásúak a helyi hidratáló krémek vagy a striák elleni bőrápoló olajak, amelyek felszívódása is optimális.

A korábbi szoptatási siker illetve sikertelenség sem határozza meg a későbbi eredményt

Ennek elsősorban az az oka, hogy az új baba-mama páros minden esetben új esélyt fog kapni. A leendő édesanyák emlőjében már szülést megelőzően termelődhet látható mennyiségű tej, de ezzel a higiénés feladatokon kívül nincs más teendő, és ez sem határozza meg azt, hogy ki meddig és milyen sikerrel tud majd szoptatni. A szülés előtti tejszivárgás esetére, kényelmes megoldást jelenthet a melltartóbetét, ami felfogja a nedvességet.

A járulékos emlőbimbó vagy emlő terhesség alatti változása

Mivel vannak nők, akiknek evolúciós maradványként a szokásos kettőn felül van még egy vagy akár több emlőbimbójuk is, ezen területeken is végbemehet a terhesség indukálta hormonális változás. Azaz megnövekedhet a méretük, alkalmanként tejtermelés is indulhat belőlük. A leánygyermekeken észlelhető járulékos emlőbimbók ténye sokszor kora gyermekkortól ismert, ennek ellenére sokszor riadalmat kelt a terhesség során. Akár rosszindulatú elváltozás elvi lehetőségét is felveti, teljesen alaptalanul. A jó hír azonban az, hogy a járulékos emlő tejtermelése nem marad fenn tartósan.