10 hónaposan bölcsibe adtam a gyereket és nem érzem magam rosszul tőle

„Annyi élethelyzet előállhat, amikor szükségünk van egy kis segítségre. Én az egyetem befejezése miatt döntöttem úgy, hogy korábban viszem a kislányomat bölcsődébe.” – Anna története jó példa rá, hogy nem kell rosszabbul érezni magunkat tőle, hogy ha az átlagosnál előbb kerül a gyermekünk közösségbe.

Az egész úgy kezdődött, hogy én még az egyetemi padban ültem, amikor megtudtam, hogy babát várok. Nagyon örültünk neki a férjemmel, ám a tanulmányaimat mindenképp be szerettem volna fejezni. Imádtam órákra járni és nagyon motivált voltam a szakmámban… Nem is tudtunk olyan sokáig gondolkodni rajta, hogy most mi legyen, másnap bejelentették, hogy az egyetem átáll online oktatásra, így minden erőfeszítés nélkül tudtam folytatni a sulit.

Igen ám, de éppen az utolsó egyetemi félévemben újra elindult a személyes oktatás, ráadásul a szakmai gyakorlatot is teljesítenem kellett. Muszáj volt találnom valami megoldást rá, hogyan tudok bejárni órákra a kislányom nélkül. Nyilván a nagyszülőkkel, barátokkal már jó kapcsolata volt, de mindenképpen valami stabil, állandó rendszert szerettem volna kialakítani, hogy biztonságban érezze magát. Kerestünk egy bébiszittert, akivel szépen lassan megbarátkozott. Azonban már az ismerkedés alatt sem tudtunk rendszerességet kialakítani. Vagy csúszott fél órát a szitter, vagy épp mi mondtuk le… egyszerűen nem volt kiegyensúlyozott a helyzet.

Állandó lelkifurdalás és mérlegelés között elkezdtem a bölcsődék felé fordulni. Először persze a magánbölcsik jöttek szóba, de 1 éves kor alatt sehol sem láttam felvételt. Végtelenül szkeptikusan, de végül megnéztem a helyi állami bölcsődéket is. A honlapon képek, napi rutin, heti menük, programok is fel voltak tüntetve, így hamar ki tudtam választani a számomra legszimpatikusabbat. El is küldtem a jelentkezést és rettegve vártam a beszoktatás elindulását.

Annyit közben meg szeretnék jegyezni, hogy a kislányom a születésétől fogva rendkívül nyitott és közvetlen személyiség. Szemmel láthatóan akkor érzi jól magát, ha társaságban van és iszonyatos mozgásigénnyel rendelkezik, így nagyon reménykedtem benne, hogy az óriási csoportszoba és tágas bölcsődei udvar a kedvére lesznek. De persze nem nagyon tudtam elképzelni, hogy fogja érezni magát egy teljesen új környezetben.

Az első két-három hét a fokozatos beszoktatásról szólt. Mivel 10 hónapos volt még a babám, a legkisebbek csoportjába került, ami konkrétan akkor, szeptemberben indult, így ő volt az első beszoktatott gyerkőc. Nagyon nagy segítség volt ez nekünk! A gondozók teljes figyelmét élvezhettük. Mindent megkértek, hogy mutassunk meg hogy csináljuk otthon. Elmondhattam hogyan etetem, a bölcsi dietetikusával megbeszéltük milyen ételek vannak már bevezetve nála. Beszéltünk a napi rutinról, sőt még azt is be kellett mutatnom hogyan altatom el délutánonként.

Rendkívül kellemeset csalódtam! Profi, felkészült és nagyon gyerekcentrikus bölcsit találtunk, ráadásul sokkal kedvezőbb díjak mellett, mint ami a magánbölcsődék vagy a bébiszitter költsége lett volna. Úgy terveztem, hogy csak heti 2-3 napot viszem be, amíg órára kell mennem. De annyira jól érezte magát és olyan ügyesen beszokott, hogy egy fél év után átálltunk a heti 4-5 napra.

Utólag visszanézve egyáltalán nem kellett volna görcsölnöm rajta, hogy mennyire leszek rossz anya, ha 10 hónaposan „lepasszolom” a kislányom. Abszolút nem úgy élem meg, hogy le van passzolva! A diplomámat sikerült megszereznem és a munkába is könnyebben vissza tudtam így állni. Amíg ő a bölcsődében jól érzi magát a társaival, jókat eszik és tágas, élménydús környezetben van, addig én minden feladatomat igyekszem megcsinálni. Így délután, mikor megyek érte, már teljesen rá tudok koncentrálni és nem stresszel, ha több időt maradunk a játszótéren. Szívesebben viszem el közös programokra vagy állok neki kézműveskedni még lefekvés előtt, hiszen ez a mi időnk. Nagyon féltem tőle, hogy ha bölcsődébe adom, már sosem kapom vissza azt a közös időt. Most mégis inkább úgy érzem, hogy ez a közös, minőségi időnk hiányozna, ha otthonról próbáltam volna mindent egyszerre megoldani.